A COL1A1 gén G1245T polimorfizmusának kimutatása

A Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet Onkológiai Diagnosztikai Részlegén 2005. január 21.–től új vizsgálatként bevezetjük a COL1A1 gén G1245T polimorfizmusának - mint osteoporosis rizikófaktornak - molekuláris genetikai kimutatását.

A csontállomány sűrűségét, így az osteoporosis kialakulását 70-80%-ban genetikai, 20-30%-ban környezeti tényezők határozzák meg. Rizikófaktornak tekinthető az idős kor, női nem, szexuál steroid hormonok hiánya, krónikus megbetegedések, túlzott alkoholfogyasztás, kalcium és D-vitamin szegény étrend, dohányzás, a fizikai aktivitás hiánya és egyes gyógyszerek szedése.

A genetikai hátteret több gén együttes hatása alakítja ki. A valószínűsíthető gének közé tartoznak többek között a COL1A1 , COL1A2, ESR1, VDR, CALCA, CALCR és IL6 gének.

A COL1A1 gén az I. típusú kollagén α1(I) láncát kódolja. Két α1(I) lánc egy α2(I) lánccal trimert alkotva képezik az I. típusú kollagén molekulát. A COL1A1 gén G1245T polimorfizmusa esetében a báziscsere az SP1 transzkripciós faktor kötőhelyét érinti. Az 1245 G allél jelölése: „S”, a 1245T allél jelölése: „s”. Amennyiben az 1245. pozícióban T nukleotid található, ez az allél fokozott transzkripcióját eredményezi. Így a „s” allél jelenlétében megváltozik az α1(I) és α2(I) láncok aránya, mely a csontszövet erősségének csökkenéséhez vezet.

A kaukázusi populációban a SS genotípus 50-64 %-ban, a Ss 30-39%-ban, a ss 1-6 %-ban van jelen.

 

Klinikai jelentőség:

  • A COL1A1 gén T 1245 (“s”) variánsa kis mértékben csökkenti a csontsűrűséget (BMD-t) és emeli az osteoporosisos csonttörés kockázatát.
  • A Ss és ss genotipusú betegek csontja függetlenül a BMD értékétől gyengébb .
  • A “ss”genotipusú betegek csontvesztése szignifikánsan nagyobb a “Ss” és a “SS” betegekéhez képest.
  • “Ss” genotípus esetén 26-52%-kal nő az osteoporosisos törés kockázata a “SS” genotípushoz képest. (Ez a növekedés 37% csak gerinctörésre vonatkoztatva)
  • “ss” genotípus esetén 78-86%-kal nő az osteoporosisos törés kockázata a “SS” genotípushoz képest. (Ez a növekedés 148% csak gerinctörésre vonatkoztatva)
  • A hormon pótló terápia mindhárom genotípusnál egyformán csökkenti a csontvesztést.
  • A bisphosphonate terápia mindhárom genotípusnál növeli a lumbális gerinc BMD-t, de a combnyak esetében csak a “SS” genotipusú betegeknél hatásos.

A COL1A1 gén genetikai vizsgálata tehát a BMD mérést és a csontanyagcsere markerek vizsgálatát kiegészítve segít felismerni a magas rizikójú betegeket, akiknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a prevencióra.

A meghatározás elve:

A genotipizálás a polimorf szakaszok PCR amplifikációját követő RFLP-vel történik.

Minta: Alvadásgátolt (EDTA, citrát) vér.

A vizsgálatkérés módja, az eredmények közlése:

A MEDSOL „KIZMOLPT” kérőlapján a „COL1A1 genotipizálás” elnevezés kijelölésével rendelhető meg a vizsgálat. A hagyományos kérőlapon a „COL1A1 G1245T genotipizálás” –t kell bejelölni.

Eredményeket kéthetente egyszer adunk ki. A vizsgálat pontértéke 8119 pont, ami járóbeteg esetében nem a klinikát terheli. Amennyiben a vizsgálattal kapcsolatban bármilyen kérdés merülne fel, kérjük forduljanak Sümegi Andreához, a KBMPI ezen módszerért felelős diplomásához (6812, 4997, vagy 5915-ös mellék).

 

Debrecen, 2005. január 18.

 

Tisztelettel:
Dr. Kappelmayer János s.k.
egyetemi docens
a Klinikai Biokémiai és Molekuláris
Patológiai Intézet igazgatója

 

Irodalom:
Mann V. , et. al.: J Clin Invest. 107 : 899-907 (2001)
Mann V. , et. al,: Bone 32 : 711-717 (2003)
Qureshi A.M., et. al.: Calcif Tissue Int 70 : 158-163 ( 2002)
MacDonald H.M., et. al.: J Bone Miner Res 16 : 1634-41 (2001)
Peris P., et. al.: Rheumatology 39 : 1222-1225 (2000)