D-dimer

Tisztelt Kolléga!

 

A DEOEC Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézete új szolgáltatásként 2003. január 13-tól bevezeti a plazma kvantitatív D-Dimer koncentráció meghatározást az eddigi szemikvantitatív D-Dimer precipitációs teszt helyett.

A meghatározást COBAS INTEGRA 400 automatával, latex-szel érzékenyített immunturbidimetriás módszerrel (Tina-quant D-Dimer, ROCHE) végezzük. A meghatározást a szokásos körülmények között végzendő rutin vizsgálat mellett természetesen ügyeleti vizsgálatként (7 napon keresztül napi 24 órában) is végezzük mind a belső (volt mûvese barakk) mind a külső telep laborügyeletén.

 

A véralvadás során képződő fibrint az aktivált XIII-as faktor keresztbe köti (kovalens kötésekkel megerősíti). A szekunder módon aktiválódott fibrinolízis során képződő plazmin a keresztkötött fibrint hasítja, melynek eredményeként nagy molekulatömegû D-Dimert tartalmazó fragmensek (X-oligomerek) keletkeznek, melyek további degradációja D-Dimerek képződését eredményezi. A tesztben alkalmazott D-Dimer specifikus monoklonális antitest az X-oligomerekhez és a D-Dimerhez egyaránt nagy affinitással kötődik. A fibrinolítikus rendszer primer aktivációja esetén D monomerek képződnek, D-dimer nem detektálható.

A meghatározás ajánlott minden olyan esetben, amikor a véralvadási rendszer aktivációja feltételezhető:

DIC (disseminalt intravascularis coagulatio) diagnosztikájában az un. DIC panel része

·MVT (mélyvénás thrombosis) kizárása

·PE (pulmonáris embólia) kizárása

Utóbbi két esetben a teszt negatív prediktív értéke közel 100%, s több klinikai tanulmány számolt be arról, hogy bár az emelkedett D-Dimer koncentráció nem jelenti minden esetben MVT vagy PE kialakulását, kisebb mint 0.5 mg/L D-Dimer koncentráció esetén a MVT és PE előfordulása kizárható.

A D-dimer koncentráció mérését használják még az acut myocardialis infarctus és egyes terhességi komplikációk diagnosztikájában, bizonyos malignus tumorok progressziójának a megítélésében, általában minden olyan esetben, amikor a véralvadás aktivációjának és a következményes fibrinolízis kimutatásának diagnosztikai jelentősége lehet.

 

A vizsgálat kérése változatlan, a hemosztázis és az ügyeleti kérőlapokon a D-Dimer meghatározás megjelölésével történik. A beküldendő minta az eddigiekhez hasonlóan 0.105 mol/L Na citráttal alvadásgátolt vér.

A diagnosztikai határéték: < 0.5 mg FEU/L      (fibrinogen equivalent unit)

A vizsgálat WHO kódja: 28662

A vizsgálat pontértéke: 3538 pont

Debrecen, 2002-12-20.

Tiszelettel:

Dr. Muszbek László s.k.
akadémikus, egyetemi tanár
a Klinikai Biokémiai és Molekuláris
Patológiai Intézet igazgatója

Irodalom:

  1. Galster H., Kolb G., Kohsytorz A., Seidlmayer C., Paal V.

The pre-, peri-, and postsurgical activation of coagulation and the thromboembolic risk for different risk groups. Thromb. Res 2000; 100:381-388.

  1. Durieux P., Dhote R., Meyniard O., Spaulding C., Luchon L., Toulon P.

D-dimer testing as the initial test for suspected pulmonary embolism. Appropriateness of presciption and physician compliance to guidelines. Thromb. Res 2001; 101:261-266.

  1. Perone N., Bounameaux H., Perrier A.

Comparison of four strategies for diagnosing deep vein thrombosis: A cost-effectiveness analysis. Am. J. Med. 2001; 110:33-40.

  1. Rodger M., Wells P.S.

Diagnosis of pulmonary embolism. Thromb. Res 2001; 103:V225-V238.

  1. Bucek R.A., Koca N., Reiter M., Haumer M., Zontsich T., Minar E.

Algorithms for the diagnosis of deep-vein thrombosis in patients with low clinical pretest probability. Thromb. Res 2002; 105:43-47.

  1. Tardy B., Tardy-Poncet B., Viallon A., Piot M., Garnier P., Mohamedi R. D-Dimer levels in patients with suspected acute cerebral venous thrombosis. Am. J. Med. 2002; 113:238-241.
  2. Cornuz J., Ghali W.A., Hayoz D., Stoianov R., Depairon M., Yersin B.

Clinical prediction of deep venous thrombosis using two risk assessment methods in combination with rapid quantitative D-dimer testing. Am. J. Med. 2002; 112:198-203.

  1. Kelly J., Hunt B.J.

Role of D-dimers in diagnosis of venous thromboembolism. The Lancet 2002; 359:456-458.