A JAK2 citoplazmatikus tirozin kináz génjében található V617F mutáció kimutatása

A Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológia Intézet Onkológiai Diagnosztikai részlege 2006. április 20-tól új vizsgálatként bevezeti a JAK2 citoplazmatikus tirozin kináz génjében található V617F mutáció kimutatását, mely a krónikus myeloproliferatív betegségek fontos diagnosztikai markere.

A JAK2 intracelluláris tirozin kináz, mely jelentős szerepet játszik a hematopoietikus őssejtek proliferációját és differenciálódását befolyásoló citokinek (EPO, GCSF, TPO, IL-3) szignalizációjában. A JAK2 gén 12. exonjában, a JH1 domént gátló JH2 pseudokináz régióban kialakuló G1849T (V617F) mutáció eredménye a JH1 domén konstans aktiválódása. Ez a konstans JAK2 aktivitás állandó intracelluláris foszforilációt, és sejtproliferációt eredményez, ami a malignus hematológiai betegségek kialakulásában játszik szerepet. A mutáció szerzett, csak az erythroid és myeloid sejtekben mutatható ki, a lymphoid elemekben és egyéb szomatikus sejtekben nem.
A krónikus myeloproliferatív betegségek közül a polycythemia vera esetek 65-97%-ában, essentialis thrombocytosis esetében 23-57%-ban, míg idiopathias myelofibrosisban 30-57%-ban mutatható ki a mutáció. A bcr/abl-pozitív chronicus granulocitás leukémiában nincs ilyen genetikai eltérés, de az egyéb ritkább krónikus myeloproliferatív betegségekben 0-33% közötti a gyakorisága. De novo AML M0-M6-ban 0-2%, AML M7-ben 20%-ban fordulhat elő a mutáció, míg polycythemia verából illetve essentialis thrombocytosisból kialakuló AML esetében 75-100% a gyakorisága. Egészséges egyénekben, ALL-ben és CLL-ben szenvedő betegekben nem mutatható ki a genetikai eltérés. Nem található mutáció a polycythemia vera differenciál diagnózisnak szempontjából jelentős reaktív erythrocytosisos esetekben sem.
A mutáció jelenléte és a klinikai kép, prognózis és terápia érzékenység közötti összefüggést már számos tanulmány vizsgálta. Az eredmények egyelőre meglehetősen ellentmondóak, és mindenképpen nagy létszámú beteganyagon végzett további vizsgálatokra van szükség. Az eddigi adatok szerint a mutációval vélhetően összefüggést mutató klinikai paraméterek: idősebb életkor, magasabb hemoglobin, hematocrit és fehérvérsejtszám, gyakoribb vérzéses és thromboticus szövődmények, fokozott bőrviszketés.
Jelenleg a vizsgálat elvégzése elsősorban polycythemia vera, essentialis thrombocytosis és idiopathias myelofibrosis diagnosztikájában jelentős, a vizsgálat pozitív prediktív értéke mindhárom kórkép, de különösen polycythemia vera esetében nagy, míg ez utóbbi betegségben a negatív prediktív érték is jelentős.

A meghatározás elve:

Az JAK2 V617F mutáció kimutatására egy PCR+RFLP módszert használunk, szükség esetén allél-specifikus PCR-rel erősítjük meg a kapott eredményt. A módszer érzékenységének fokozására perifériás vérminták esetében granulocitákat izolálunk és az ezekből kivont DNS-ből végezzük el a meghatározást.

Az eredmény értékelése:

A vizsgálat eredménye a következő lehet:

1., JAK2 V617F mutáció nem mutatható ki 2., JAK2 V617F mutáció kimutatható

Ez utóbbi esetben – amennyiben ez egyértelműen lehetséges – megadjuk azt is, hogy homozigóta vagy heterozigóta formában hordozza a beteg a mutációt.

Vizsgálatkérés, mintatípus, eredmények közlése

A MEDSOL „KIZMOLPT” és „KIZFLOCY” kérőlapján a “JAK2 V617F mutáció kimutatása” elnevezés kijelölésével rendelhető meg a vizsgálat.
A meghatározáshoz egy cső citráttal vagy EDTA-val alvadásgátolt perifériás vér vagy Na-heparinnal alvadásgátolt csontvelői minta szükséges. Amennyiben a betegnek IgH/TcRγ génátrendeződés, FLT3 mutációk vizsgálatát és/vagy immunfenotipizálást is rendelnek elegendő egy minta küldése. A vizsgálattal kapcsolatban felmerülő kérdések esetén kérjük forduljanak Dr. Antal-Szalmás Péterhez, az Onkológiai Diagnosztikai részleg vezetőjéhez (56265 vagy 56353-as mellék).
Eredményeket kéthetente egyszer adunk ki. Az JAK2 mutáció meghatározásának pontértéke 9189 (DNS izolálással együtt 13114) pont .

 

 

Debrecen, 2006. április 18.

 

Tisztelettel:
Dr. Kappelmayer János s.k.
egyetemi docens
a Klinikai Biokémiai és Molekuláris
Patológiai Intézet igazgatója