A Nucleophosmin (NPM1) nukleáris transzportfehérje génjének 12. exonjában található mutációk kimutatása

A Laboratóriumi Medicina Intézet Onkológiai Diagnosztikai részlege 2012. június 25-től új vizsgálatként bevezeti a Nucleophosmin (NPM1) nukleáris transzportfehérje génjének 12. exonjában található mutációk kimutatását.

Az NPM1 a nucleolusban az egyik legnagyobb mennyiségben jelenlévő fehérje, amely folyamatosan közlekedik a sejtmag és a citoplazma között. Központi szerepe van a fehérjeszintézis, sejtnövekedés és proliferáció szabályozásában. Az NPM1 fokozott expressziója fokozott sejtproliferációval és sejttúléléssel jár, míg az NPM1 transzport gátlása a sejtosztódás leállását és a sejt pusztulását eredményezi.
A NPM1 mutációk szinte kizárólag de novo akut myeloid leukemiában (AML) fordulnak elő, a gyerekkori esetek 2,1-6,5%-ban, míg a felnőtt AML 25-35%-ban. Különösen magas ez az arány a közepes prognózisú csoportban, ahol 45-55%-ot is elérhet. A detektált genetikai eltérés leggyakrabban kis (4-6 bp-os) duplikáció, deléció vagy inzerció. A mutáció eredményeként a fehérje citoplazmatikus transzportja jelentősen fokozódik, így a citoplazmában is kimutathatóvá válik.
A genetikai eltérés stabil, nem tűnik el relapszuskor és nem alakul ki második mutáció – elvileg MDR monitorozására is alkalmas lehet. Az NPM1 12. exon eltérései gyakran társulnak FLT3-ITD mutációval, azonban asszociáció a CEBPA, KIT, K-RAS, N-RAS, MLL-PTD mutációkkal nagyon ritka.
Az NPM1 mutáció kimutatásának leginkább prognosztikai jelentősége van. Az NPM1+/FLT3-ITD- betegeknél magasabb komplett remisszió arány észlelhető és az 5 éves túlélés valószínűsége 60% körüli. Ugyanakkor az NMP1-/FLT3-ITD+ betegek prognózis sokkal rosszabb.
A genetikai eltérés jelenléte kimutatható immunhisztokémiával, az NPM1 citoplazmatikus lokalizációjának detektálásával, illetve molekuláris genetikai módszerekkel. Ez utóbbi vizsgálatok bevezetése történik most a Laboratóriumi Medicina Intézetben. Az immunhisztokémiai és a molekuláris genetikai vizsgálat kiegészítik egymást ezért párhuzamos alkalmazásuk javasolt.

A meghatározás elve:
Az NPM1 gén 12. exonját fluoreszcensen jelölt primereket alkalmazó PCR-rel amplifikáljuk, majd a PCR termék méretét kapilláris elektroforézis segítségével értékeljük. A vad allél jelenlétére 172 bp nagyságú termék utal, mutáns allél jelenléte esetén egy 4-6-bal nagyobb PCR terméket is látunk.

Az eredmény értékelése:
A vizsgálat eredményeként a következő paramétereket adjuk meg:
NPM1 12. exon mutáció: pozitív/negatív
NPM1 12. exon inzerció/deléció mérete (bázispár)
NPM1 12. exon mutáns allél/Összes allél arány (%)

Vizsgálatkérés, mintatípus, eredmények közlése
A MEDSOL „KIZMOLPT” és „KIZFLOCY” kérőlapján a “NPM1 12. exon mutációk” elnevezés kijelölésével rendelhető meg a vizsgálat. A meghatározáshoz egy cső citráttal vagy EDTA-val alvadásgátolt perifériás vér vagy csontvelői minta szükséges. A vizsgálattal kapcsolatban felmerülő kérdések esetén kérjük forduljanak Dr. Antal-Szalmás Péterhez, az Onkológiai Diagnosztikai részleg vezetőjéhez (50052 vagy 56353-as mellék).
Eredményeket kéthetente egyszer adunk ki. Az NPM1 12. exon mutációk meghatározásának pontértéke 4135 pont (DNS izolálással együtt 8060 pont).

 

Debrecen, 2012. június 20.

Tisztelettel:
Dr. Kappelmayer János s.k.
egyetemi tanár
a Laboratóriumi Medicina Intézet
igazgatója