Parkinson molekuláris biológiai diagnosztika (pontmutáció)

Tisztelt Kolléga!

A Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet Molekuláris Patológiai Részlege új diagnosztikai szolgáltatásként 2005. április 20-tól bevezeti a Parkinson-kór hátterében álló egy pont mutáció molekuláris genetikai kimutatását. A Parkinson-kór, mint a második leggyakoribb neurodegeneratív megbetegedés prevalenciája a 65-69 éves kor közötti populációban 0,5-1%, míg a 80 év fölötti populációban 1-3%. A Parkinson-kór hátterében álló esetleges genetikai komponens sokáig nem volt igazolható. Az utóbbi években azonban számottevő fejlődés történt a monogénes öröklődésű Parkinson-kóros esetek genetikai okának felderítésében. 1996 óta legalább 8 PARK lókuszt találtak, mind autoszomális domináns, mind autoszomális recesszív öröklődésmenettel. Az eddig legjobban karakterizált két lókusz a PARK1 (az α-synucleint nevű fehérjét kódolja) és a PARK2 (a parkint kódolja). Az e génekben bekövetkező mutáció azonban extrémen ritka. A helyzet alapvetően 2002-ben változott meg egy japán család vizsgálatakor, a PARK8 lókusz identifikálásakor. Kiderült, hogy a PARK8 lókusz az LRRK2 gént kódolja, és a benne bekövetkezett mutációk autoszomális domináns Parkinson-kórt okozhatnak. 2005-ben három független tudományos közlemény igazolja azt, hogy az LRRK2 Gly2019Ser mutáció az eddig leírt leggyakoribb genetikai eltérés, mely kimutatható a Parkinson-kór hátterében. Idiopathiás sporadikus betegek 1,6%-ában, autoszomális domináns öröklődésmenetet mutató családok 6,6%-ában, míg familiáris Parkinson-kóros betegek 5%-ában mutatták ki a mutációt, általában heterozigóta formában. A betegek különböző nemzetiségű, kaukázusi rasszhoz tartozók voltak. Egy másik tanulmány az autoszomális domináns öröklődésmenetet mutató családok érintett betegeinek 2,8%-ában detektálta az eltérést. A mutáció valószínűleg alapító hatás eredményeképp jött létre, azaz nem visszatérő mutációs történésről van szó. A fentiek értelmében megalapozott feltételezni azt, hogy a Gly2019Ser mutáció kimutatható a magyar Parkinson-kóros betegekben. A mutáció penetranciájára (fenotípusos megjelenésére) az igen friss adatok miatt egy közleményben találhatók adatok, melyek szerint korfüggő, 50 éves korban 17%, míg 85 éves korban 85%.

A mutáció hatásának molekuláris mechanizmusa nem ismert. Az LRRK2 gén által kódolt dardarin nevű fehérje egy MAPKKK kináz típusú domént is tartalmaz, melynek feladata több áttételen keresztül a jeltovábbítás a nucleus irányába. A mutáció ezen domén igen konzervatív aktivációs szegmentjében található, így vagy a fehérje aktivációs mechanizmusa (konstitutív aktiváltság vagy aktiválhatatlanság) vagy a szubsztrát specificitása/affinitása sérülhet.

A mutáció kimutatását a Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet Molekuláris Patológia Részlege végzi. Az alkalmazott módszer az LRRK2 41-es exonjának PCR módszerrel történő amplifikálását követő bidirekcionális DNS szekvenálás. Az alkalmazott OEP kódok: 29950, 28920, 28946, 2893A. A vizsgálat pontértéke 28372 pont, mely járóbeteg esetén természetesen nem a klinikát terheli. A vizsgálathoz egy cső, EDTA-val vagy citráttal alvadásgátolt vérre van szükség (kék vagy lila kupakos vacutainer cső). Az eredmények kiadása kéthetente történik. A vizsgálat kérésének módja az "LRRK2 Gly2019Ser mutáció kimutatása (Parkinson-kór)" bejelölése a Medsolution Molekuláris Patológia kérőlapon.

A vizsgálattal kapcsolatos bármilyen kérdéssel kérjük forduljanak
Dr. Balogh István egyetemi adjunktushoz, a Molekuláris Patológia Részleg részlegvezetőjéhez (6265, 4997).

 

 

Debrecen, 2005. április 18.

 

Tisztelettel:
Dr. Kappelmayer János s.k.
egyetemi docens
a Klinikai Biokémiai és Molekuláris
Patológiai Intézet igazgatója