Y kromoszóma mikrodelécióinak vizsgálata

Tisztelt Kolléga!

 

A Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológia Intézet Molekuláris Patológia részlegén 2003. július 1–től új vizsgálatként bevezetjük az Y kromoszóma mikrodeléciók vizsgálatát, mely a férfi infertilitás genetikai hátterének tisztázásában nyújt segítséget.

A terméketlen párok infertilitásáért kb. 50%-ban a férfi infertilitása/szubfertilitása tehető felelőssé. A férfiak súlyos oligo-azoospermiás állapota sokszor genetikai okokra vezethető vissza. A rendellenes karyotípus, valamint a cisztikus fibrózis transzmembrán konduktancia regulátor génben található mutációk, polimorfizmusok mellett gyakori ok az Y kromoszóma hosszú karján  lévő, mikroszkóposan nem detektálható mikrodeléciók kialakulása.

Ezek a mikrodeléciók az un. Azoospermia Faktor (AZF) különböző régióiba (AZFa, AZFb, AZFc, AZFd) lokalizálhatók. Ezen - a spermatogenezisben fontos szerepet játszó géneket tartalmazó régiók részleges, vagy teljes hiánya következtében a hímivarsejtek termelődése és érése különböző mértékben károsodik. Bár az AZF régiókban található gének pontos szerepe még nem ismert, általánosságban néhány következtetés levonható.

·        Az AZFa deléciót hordozó férfiak 75%-ában “Sertoli cell only” szindróma alakul ki, 25%-ukban súlyos oligozoospermiával járó spermium érési zavar figyelhető meg.

·        AZFb és AZFc deléció okozhat azoospermiát és oligozoospermiát is.

·        Az AZFd hiánya esetén az azoospermiától kezdve az abnormális morfológiával társuló normospermiás állapotig számos variáns kialakulhat.

·        A több AZF régiót érintő deléciók súlyosabb tünetekkel járnak.

·        AZFa és nagyobb kiterjedésû AZFb deléció esetén  kicsi az esély arra, hogy tesztikuláris spermium extrakcióval (TESE) érett hímivarsejteket lehet nyerni.

 

Az Y kromoszómán lévő mikrodeléciók kimutatásának jelentősége:

·        Segít az azoospermia, vagy oligozoospermia etiológiájának megállapításában, bár a mozaikos formában előforduló deléciók kimutatására nem alkalmas.

·        Ha deléció kimutatható, elkerülhetők a felesleges műtéti beavatkozások, gyógyszeres kezelések.

·        Prognosztikai jelentősége van a TESE sikerességét illetően.

·        Figyelmeztetés az asszisztált reproduktív technikákat igénybe vevők számára: a mutáció átörökíthető. A nem mozaikos Y kromoszóma mikrodeléciót hordozó férfiak fiai a mutációt az esetek 100%-ában öröklik. Ajánlatos a párnak genetikai tanácsadáson részt venni.

 

 

·        Prevenció: Az Y mikrodeléciót hordozó apák, valamint a nem tisztázott okok miatt infertilis apák fiait is vizsgálni kell.

Bizonyos deléciók a betegség progressziójával járnak: az oligozoospermiából azoospermia alakulhat ki. Ezért az Y mikrodeléciót hordozó fiúknál szükséges lehet a relatíve korai életkorban kinyert spermiumok fagyasztva tárolása, a későbbi gyermeknemzés biztosítása érdekében.

·        Ajánlott elvégezni minden azoospermiás és súlyos oligozoospermiás beteg esetében, valamint a férfi infertilitása miatt in vitro fertilizációra, (különösen intracitoplazmatikus spermium injekció elvégzésére) jelentkező párok férfi tagjánál.

 

A meghatározás elve:

Polimeráz láncreakcióval 18, Y kromoszómára specifikus, infertilitással összefüggést mutató lókusz meglétét vizsgáljuk.

Minta: Alvadásgátolt (EDTA, citrát) vér.

 

A vizsgálatkérés módja, az eredmények közlése:

A MEDSOL „KIZMOLPT” kérőlapján az „Y kromoszóma mikrodeléciók kimutatása” elnevezés kijelölésével rendelhető meg a vizsgálat. A hagyományos kérőlapon is ezt kell bejelölni.

A meghatározáshoz egy cső citráttal, vagy EDTA-val alvadásgátolt vér szükséges. Amennyiben a vizsgálattal kapcsolatban bármilyen kérdés merülne fel, kérjük forduljanak Sümegi Andreához, a KBMPI ezen módszeréért felelős diplomásához (4386, 4997, vagy 5915-ös mellék).

 Eredményeket kéthetente egyszer adunk ki. A vizsgálat pontértéke 39452 pont, ami járóbeteg esetében nem a klinikát terheli.

 

 

 

Debrecen, 2003. június 24.

 

                                                           

 

Dr.Muszbek László s.k.

akadémikus, egyetemi tanár

a Klinikai Biokémiai és

Molekuláris Patológiai Intézet vezetője

 

 

Irodalom:

 

Kent-First,M.et al. (1999) Mol.Reprod.Devel. 53

Simoni,M. et al. (1999) Int.J.Androl.21

Krausz,C. et al. (1999) Frontiers in Bioscience 4

Foresta, C. et al. (2001) Endocrine Reviews 22

Frackman, S. et al. Promega Notes 74